Blog

Campfire songs and storiesA legutóbbi PM Műhely a tudásmenedzsmentről, illetve egy új, erre szolgáló rendszerről szólt.

Azt hiszem, írtam már arról, mennyire fontosnak tartom, hogy az egy cégnél dolgozó projektmenedzserek cseréljék ki tapasztalataikat. Már akkor is erre törekedtünk, amikor még fogalmam sem volt arról, hogy létezik “tudásmenedzsment”. Lehet, hogy “osztályértekezletnek”, vagy később “péntek reggeli együtt kávézásnak” hívtuk.

Nemcsak arról van szó, sőt, jobbára nem arról, hogy használjuk közös rendszereinket vagy dokumentumainkat. Hanem arról, hogy a siker csínja-bínja, apró trükkjei nincsenek leírva, rendszerbe foglalva, “best practice”-ként kihirdetve. Ott van  a fejekben, ott van a történetekben (tudom, tudom, tacit tudásnak hívják :-) ).

Hányszor, de hányszor meséltük el a jó történeteket, amikor sikerült valami frappáns megoldással, vagy éppen huncutsággal átvágni egy gordiuszi csomót, átlépni egy akadályon. Mindannyian ismerjük ezt: “Emlékszel, amikor…?” “Hát, az mekkora volt!” , “Na, és amikor…. “. Szinte észrevétlenül tanultunk egymástól. Mert a megfelelő pillanatban eszünkbe jutott, hogy a problémás helyzet, amiben vagyunk,  hasonló ahhoz, amiről egyszer egy jó sztorit hallottunk. Kicsit megcsűrtük, csavartuk, és eszünkbe ötlött egy megoldás – hasonló, de nem ugyanaz.

Na, ezt tudja az a rendszer, amiről a Műhelyen hallottunk. Arról nem is beszélve, hogy ez a rendszer behozza és méltó helyére emeli szívemnek oly kedves analógiás gondolkodást. Végre, nem csak a hideg ész, a szigorú logika, hanem minták keresése, analógiák felismerése, megérzések, inspirációk is helyet kapnak – a projektmenedzsmentben is. És végre valami más, mint az öltönyös, hivatalos  “best practice”-ek, “case study”-k.  Vissza a tűz körüli meséléshez… :-)

(fotó: “Campfire songs and stories/ David Veckler /flickr)

Share on Facebook

Nincs hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Szóljon hozzá!

belépésregisztráció