Blog

1082779_5Végül, a Könyvhéten leárazva megvettem Sheryl Sandberg(1) könyvét, mert készülök egy témába vágó tréningre. Nem volt szimpatikus, egy cseppet sem a “Dobd be magad!” cím. Olvasás közben sem kedveltem meg, de tanultam belőle, és van néhány gondolat, meg válasz nélküli kérdés, amiről érdemesnek tartom írni, mert újak, vagy új összefüggésben olvastam most őket.

Az első, ami ellen végig, olvasás közben berzenkedtem: amikor a “hivatás vagy család” vagy “karrier vagy család” kérdést feltesszük magunknak, miért a vezetői létramászás jut eszünkbe? Miért ez jelenti a “karrier”-t, vagy a “hivatásnak élés”-t? Miért arra biztatjuk a nőket, hogy “dobják be magukat” ebbe a nagyvállalati pozícióharcba? Miért ez az egyetlen önmegvalósítási út, már, ha a témában írt cikkeket, posztokat nézzük…? Persze, tudom, össznépi szinten jó lenne, ha több nő lenne befolyásoló pozícióban, ez valóban így van. De egyéni szinten más a helyzet: ez nem mindenkinek való. (Ez egyébként férfiaknál is így van: jobb lenne, ha némelyikükből nem lenne vezető…)

Az is érdekes, hogy a nők mennyire gátolják önmagukat az előrejutásban. Például egy érdekes tapasztalat, hogy amikor egy nő akár csak elkezd a gyerekvállalásra gondolni, már azonnal visszafogja magát: nem vállal el nagyobb projektet, felelősségteljesebb pozíciót, vezetői állást, nem kezd vállalkozni. Ennek az a következménye, hogy a nők nem csak a gyerekkel otthon töltött időt vesztik el a karrierből, hanem már előtte is lemondanak róla. Pedig tudjuk, hogy a gondolat és a gyerek megszületése között akár évek is eltelhetnek! Sherylnek ebben igaza van, szerintem: bele kell vágni abba, ami egyébként a szívünk vágya, aztán majd, ha itt a gyerek, megoldjuk, amit kell. 

Még egy jópofa hasonlat: a lehetőségek nem létrához, hanem inkább mászókához hasonlítanak! Nemcsak egyetlen “felfelé” irány van, hanem bizony oldalirányba, sőt, időlegesen akár lefelé oldalra is lehet kalandozni. Nem biztos, hogy a képességeink kibontakoztatására, és ezzel elégedettség elérésére alkalmas munka feljebb van a pozíció létrán! Mi van, ha (mások szemében) “lejjebb” lépünk, de egy sokkal érdekesebb, önállóbb, vagy szabadabb munkát választunk? 

kismama dolgozikAmit nekem rémes volt olvasni, az az anyaságról szól, méghozzá az “annyi mindenben legyőztük már a biológiát” szemlélet – miszerint a babysitter éppen olyan jó, mint az anya (sajnálattal mindazok felé, akik nem engedhetik meg maguknak…), a szülés másnapján már lehet e-mailezni, és 4 hónap otthon pont elég…. Lehet, hogy a biológiát le lehet győzni, de talán a lélek fejlődési tempóját és szükségleteit nem annyira. Közben arra gondoltam, hogy hány, de hány felnőttkori nyavalya származik a korai anya-gyerek kapcsolat hiányosságaiból… Meg arra, hogy milyen szomorú, hogy egy ilyen boldog állapotot nem tud valaki teljes odafordulással, jelenléttel megélni.

Ami viszont tetszett: “a kész jobb, mint a tökéletes” mantra, ahelyett, hogy “mindenünk meglehet egyszerre”. Vagyis: el kell döntenünk, hogy a sok teendő közül mi az, ami valóban fontos, és mi az, ami nem. Lehet másképpen csinálni, vagy másra bízni. Nem kell mindenben tökéletesnek lenni. (Egyből eszembe jutottak a koszos ablakaim, amiket SOHA nem ítélek fontosnak.)

 Sherylnél ez azt jelenti, hogy gyerekkel már nem reggel 7-től este 7-ig dolgozott, hanem “csak” 9-től fél 6-ig, majd éjszaka, lefektetés után.Brrr… és közben ő is, és más vezetői pozícióban lévő nőtársai attól féltek, hogy kétségbe vonják a cég iránti elkötelezettségét és a szorgalmát. Ezen megint kiakadtam. Micsoda cég, szervezeti és munkakultúra az, ahol az elkötelezettséget a munkával töltött IDŐ alapján mérik, és nem az elért eredményeken? Nem igaz, hogy ha együtt dolgozunk valakivel, nem érezzük pontosan, hogy elkötelezett-e, vagy sem. Dehogynem. Férfi-női munkateljesítmény összehasonlításában ez azért is érdekes, mert bár szerintem is vannak képesség- és készségbeli különbségek akár “biológiai”okok, akár szocializációs eltérések miatt, de pont az elköteleződés és a szorgalom biztosan nem ilyen! Vagy, ha mégis van különbség, inkább a nők javára…

Amikor irodalmazott a könyvhöz, Sheryl is megtapasztalta, amit én, amikor női vállalkozókról írtam: a “női vezető” és a “női vállalkozó” létezik, mint kereső szó, de nincs találat “férfi vezető” vagy “férfi vállalkozó” szóra!

Így aztán, végül, ha berzenkedtem is olvasás közben, annyi haszna biztosan van, hogy nem “Női vezetők” tréningem lesz, hanem “Vezetők, akik nők” vagy “Vezetni, nőként”, vagy valami ilyesmi.:-)

(1) Sheryl Sandberg a Facebook vezérigazgató-helyettese, Mark Zuckerberg mellett (vagy legalábbis a könyv írásakor az volt, de hát ki tudja….)

Share on Facebook

Nincs hozzászólás

Még nincs hozzászólás.

Szóljon hozzá!

belépésregisztráció